I. Mózes 6. 8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. 13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. 17. Özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. 18. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
I. Mózes 7. 6. Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön. 10. Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. 11. Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. 12. És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
I. Mózes 9.20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
I. Mózes 9.24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27. Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
I Mózes 10. 8. Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
I Mózes 11. 1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
I Mózes 11.31. És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
I Mózes 12. 1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt.
I Mózes 12. 5. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. 10. Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
I Mózes 12. 11. És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12. Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13. Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.
I Mózes 12. 14. És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15. Mikor megláták őt a Fáraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Fáraó udvarába. 16. És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
I Mózes 12. 17. De megveré az Úr a Fáraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. 18. Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 19. Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 20. És parancsola felőle a Fáraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.
I Mózes 13. 1. Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba. 2. Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal. 7. Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. 8. Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.9.Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mész , én balra térek.
I Mózes 13.14. Az Úr pedig monda Ábrámnak, minután elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre,keletre és nyugatra. 15. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. 17. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.
I Mózes 16. 1. És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. 2. Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának. 4. És beméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.
I Mózes 16. 5. Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. 6. És monda Ábrám Szárainak: Íme a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle.
I Mózes 18. 1. Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. 2. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. 9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? 10. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. 10. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
I Mózes 18. 11. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. 12. Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg! 13. És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem? 14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala.