Ószövetség Michelangelo stílusban
I. Mózes 1-5 , Józsué könve, Bírák könyve, Ruth könyve, Sámuel 1-2 , Királyok 1-2 , Krónika 1-2 , Zsoltárok
I. Mózes 1. 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
I. Mózes 1. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
I. Mózes 1.25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
I. Mózes 1 .26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. 28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok,
I. Mózes 1 .29. És monda Isten: Íme néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, íme igen jó.
I Mózes 2 . 18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
I. Mózes 2. 21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. 22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. 23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék,
I. Mózes 2. 16. És parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz.
I. Mózes 3. 22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
I. Mózes 4.1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. 2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. 3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. 4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. 5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte,
I. Mózes 4. 8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
Mózes apokalipszise : Odaérkezvén azt találták, hogy Ábel legyilkoltatott testvére , Káin keze által.
I. Mózes 4. 13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. 15. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegezé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.
I. Mózes 4. 16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. 17. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
I. Mózes 6. 1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. 2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
I. Mózes 6. 4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. 5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, 7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert a kit teremtettem, mert bánom, hogy azokat teremtettem.
1 > 2